Féltékenység

Nem vagyok egy féltékeny típus, legalábbis nem gondolom, hogy az lennék. Persze, vannak dolgok amiket már én sem tudok higgadt fejjel végignézni. A napokban történt egy ilyen eset, ami azóta is tüske a szívemben.

A barátom (Á), én, a barátom haverja (T) és annak barátnője (F) összeültünk egy szombat este egy kis iszogatosára a barátom lakásában. Nekem nem volt túl jó kedvem aznap, mert a barátom egésznap sikeresen betalált mindenféle goromba megjegyzéssel (kritizálta a főztömet és a főzési tudományomat, lehülyézet, mert valamit rosszul mondtam és stb..) Szóval mondjuk ki: bunkó volt. Rányomta a bélyeget az aznapi hangulatomra elég rendes. (hab a tortán, hogy mindezek mellett elég rohanos napunk volt aznap és 10 percre se tudtunk egy kicsit egymással is foglalkozni).
Szomorú, lehangolt és feldúlt voltam. Nem volt kedvem az estéhez. Nem akartam inni, nem akartam vendégeket. Annyit akartam csak hogy leüljünk egymással szembe és elmondhassam neki hosszasan, hogy mi a bajom. Sajnos ez nem jött össze.

Eljött az este. Jött barágom haverja (T) és annak barátnője (F). Felvoltak készülve. Hoztak kellő mennyiségű alkoholt és rágcsálnivalót. Elkezdtük tehát az estét. A barátom (Á) volt a házigazda, mindenkinek töltögette bőszen a poharát, nehogy bárki is kiszáradjon. Mire mindhárman túl voltak a 3. körön, én még az első poharam felénél jártam. Itt gondolom mindenki érzékeli, hogy nyilván én voltam a legjózanabb a csapatban. Mire én eljutottam a 2. pohárhoz, ők már a sokadikon is túl voltak, ami természetesen már látszott is a hangulatukon. Leginkább Á-n és F-en látszódott. T csak ült és ps-ezett. Ott ültünk mindannyian a kanapén, T játszott, én néztem a képernyőt ahogy játszik, Á és F pedig valamit beszélgettek egymásközt. Egyszercsak figyelmes leszek a barátom kacajára. Oda néztem. Mit látok? F éppen minden erőbedobással az én barátom oldalát és hasát csiklandozza?! Tessék?! Egy lány, akinek ráadásul itt van a barátja is, ilyen intim dolgot művel az én barátommal?!
Szögezzül le! Lehet, hogy régóta ismerik már egymást, lehet, hogy csak az alkohol miatt, de ilyet akkor sem csinálunk! Ez egy nagyon intim dolog! ....
Nagyon mérges lettem, hirtelen felkeltem és kiszaladtam a konyhába. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Rájuk szóljak, hogy kérlek gyerekek azért fogjátok már vissza magatokat, azért ez már több a soknál?! Nagyon szivesen megtettem volna, de mégsem ez történt. Fáradt voltam és csalódott. Belefáradtam a napba, csalódttam a "nagy Őmben". Ott áltam a konyhában, csak néztem magam elé a földre. Meghallottam, hogy léptek közelednek felém. Arra gondoltam, hogy talán Á az, látta, hogy kirohantam. Nem. Ez T. Mikor megláttam, továbbra is csalódottan leszegeztem a fejem és folytattam a padló bámulását. Megált mellettem és halkan megkérdezte, hogy mi a baj? Ránéztem és csak annyit tudtam kinyögni, hogy : - Á. Ő a bajom. Visszakérdezett, hogy miért? Elmondtam neki, hogy a mai napon már elegem lett a viselkedéséből, hogy bunkó velem és keresztül néz rajtam. Próbált nyugtatni T, de nem tudott meggyőzni. Vettem egy nagy levegőt, felvettem a papucsomat, benyitottam a szobába ahol még folyt a gyerekes hancúr, végig sétáltam és kimentem az erkélyre. A kezem remegett, még a cigi se esett túl. Hallottam, hogy vihognak még mindig. Eloltottam a cigim majd beléptem az erkélyről a szobába. Megfagyott a lélegzetem egy pillanatra, a szivem hevesen kalapált, a tekintetem a kanapét bámulta.. Ott ültek egymás mellett, becsípve, F egyik karjával ágkarolta A-t, beleharapott a fülébe, a másik karjával meg a hasát csiklandozta. Á rám nézett. Nem tudom, hogy hogy nézhettem ki kívülről abban a pillanatban, de aki igazán jól ismer, akkor az letudta volna olvasni az arcomról azt az őszinte undort, megvetést és mérget.... Megint a konyhában voltam. Legszívesebben a földhöz csaptam volna mindent ami a kezembe kerül. Elcsendesült minden, abbahagyták azt az idegesítő vihogást. Á kijött utánam. Megált előttem. Ránéztem. Belenéztem a szemébe. Tudod mit láttam? Egy ittas, magáról nem tudó, visszataszító embert aki nem az én barátom. Undort éreztem még mindig, talán most először történt meg ez velem, hogy a barátom láttán elundorodtam. Megalázott a viselkedésével. Nem csak ő, hanem F is. Nem csak engem aláztak meg, hanem T-t is. Lehet, hogy ő nem adott hangot a véleményének, de nem hiszem el, hogy őt ez az egész nem zavarta... Alig, hogy megkérdezte Á, hogy mi bajom van, én már nem birtam tovább és kifakadtam. Szerinted ez normális? Megkérhetlek, higy hagyjátok abba?! Neked, hogy esne ez fordított esetben?! Ha mondjuk én fentregnék a kanapén egy haveroddal és csiki-csatáznánk?! Nem elég, hogy egésznap le se sz@artál?! Nem elég, hogy egésznap csak a kritizálásodat kellett halgatnom?!
Á -ról tudni kell, hogy alkohol ide vagy oda, ő nagyon szeret a szavambavágni és mindig mindenre talál "magyarázatot". Ezt az egészet azzal akarta kimagyarázni, hogy nem ő kezdte és hogy azért nem szólt rá F-re, mert ez T dolga lenne, mivel az ő barátnőja. Ez egy kicsit jogos is, meg nem is. Igen, tény, hogy T-nek rá kellet volna szólnia F-re, de ha engem zavar valaki viselkedése,mert az kellemetlen rám nézve és a barátomra is, akkor igenis kinyitom a számat. Ezt vártam mindvégig, hogy Á megtegye. Nem tette meg. Csalódtam benne. Egy újabb tett, ami miatt kisebb lett a szememben.

Egyre jobban azt érzem, hogy nincs nagy Ő. Legalábbis a barátom, akiről eleinte azthittem, nem az. Mégis vele vagyok. Hiába a hibái, azért természetesen szeretem. Elmondtam neki ezt az egészet, hogy mi nem tetszik és megbeszéltük. Ez jó dolog, ha megtudjuk beszélni. Már ez is valami.

De akkor miért érzem ezt? Olyan mintha boldogtalan lennék.....