Huha.. Hát már régen írtam ide. Történt azóta sok minden. A kapcsolatom egyre rosszabb. Legalább is én úgy érzem. Á-tól szinte már alig kapok szeretetet és tiszteletet. Csak élünk egymás mellet, mint két idegen. A kedves szavak már pár hónapja feledésbe merültek Á részéről. Mégis, nem ez a legnagyobb probléma, hanem az, hogy ezek lemaradását egy új dolog követte/helyettesítette. Az pedig a tiszteletlenség és az agresszió. Nem, nem ütött még meg, de néha, mikor elkapja az 5 perc és csapkod, kiabál, akkor megijedek, hogy én leszek a következő. Van mikor egyszerűen csak passzív agresszív. Ez a legsűrűbb. Szavakkal és hangsúllyal bánt. Egyre többször beszél velem csúnyán, akár emberek között is. Persze én vagyok a hibás szerinte, mert én hozom ezt ki belőle. Azt állítja, hogy "értetlen vagyok ". Nem vagyok értetlen, ő türelmetlen. Ilyenkor mindig bele gondolok abba, hogy nincs jövőnk. Nem tudok vele tervezni, már családalapítás szempontjából sem. Ha velem így viselkedik, akkor mit tenne egy gyerekkel? A gyerek sokszor értetlenek és konokok. Akkor majd a mi gyerekünkkel is ilyen agresszív lesz? Ha a gyerek elsőre nem fog fel valamit, akkor majd őt is le alázza mindenki előtt? Lassan ott tartok, hogy már egyedül is jobb lenne, mint vele. Inkább lennék magányos, mint hogy ezt hallgassam nap mint nap.